Linux
A Linux egy Unix alapú nyílt forráskódú operációs rendszer. A Linuxot eredetileg asztali számítógépekre kezdték el fejleszteni, azonban azóta többféle hardvertípusra is átalakították. Így mára vezető operációs rendszerévé vált a nagyteljesítményű hardvereknek, mint a szervergépeknek vagy a szuperszámítógépeknek. A nagyteljesítményű hardvereken kívül beágyazott operációs rendszerként is előszeretettel alkalmazzák telefonokon, tableteken, routereken, televíziókban, vagy játékkonzolokban. A legelterjedtebb android operációs rendszer is Linux alapokra épül.
A Linux az egyik legjobb példa a nyílt forráskódú szoftverek bemutatására. Ezeket a programokat bárki szabadon felhasználhatja, módosíthatja, továbbadhatja a GNU-ban (Általános Nyilvános Licenc) foglaltak szerint. A Linuxot általában különböző disztribúciókban, vagy röviden disztribúciókban találhatjuk meg számítógépeken vagy szervereken.
Windows
A rendszer lehetıséget ad arra, hogy egymástól függetlenül több
felhasználó is kialakíthasson felhasználói fiókot magának és azt a saját ízlése szerint
formálja és állítsa be paraméterei. Ezek a fiókok el vannak egymástól szeparálva.
Azaz, felhasználónév-jelszó párossal lehet védeni ıket. Ekkor a felhasználók nem
tehetnek kárt egymás adataiban. Egyetlen kiemelt felhasználó van, a rendszergazda,
aki minden joggal rendelkezik a fiókok fölött.
– Több folyamatot kezelıTöbb folyamatot kezelıTöbb folyamatot kezelıTöbb folyamatot kezelı: A munkafolyamat a számítógépen, több szálon futhat. A
felhasználó több programot is elindíthat, amelyeken dolgozik egyszerre. Például
szöveget szerkeszt és böngészik a Interneten, ami közben zenét hallgat a
számítógépen. Ezt nevezzük multi taszk rendszernek. Az ilyen rendszerek komoly
erıforrásokat igényelnek a számítógéptıl, tehát van bizonyos minimum konfiguráció
minden esetben, amelyen egy-egy ilyen operációs rendszer elindul. A mai
konfigurációk mindegyike kielégíti már ezt az igényt. Grafikus felületőGrafikus felületőGrafikus felületőGrafikus felülető: Az operációs rendszer betöltését követıen a felhasználó egy
grafikus felületet kap, amelyeken parancs ikonok és egyéb objektumok vannak
elhelyezve. Elınye, hogy a felhasználónak nem kell parancsokat megtanulnia. Viszont
kell tudnia, hogy melyik parancsikon, vagy menüpont milyen funkciót takar. A
felhasználók hamar a megkedvelték ezt az “új” rendszert, mert tényleg könnyebb a
kezelése. Viszont egy-egy funkció elérése komoly tudást igényel, hogy egyáltalán
melyik menü almenüjeként szerepel. Ugyanakkor néhány funkciót megtartottak a régi
DOS-os rendszerbıl is, mivel mellékeltek a rendszerhez egy DOS emulátort is. Itt
hagyományos módon parancsok begépelésével tudunk kommunikálni a rendszerrel.
